...avagy a feldolgozások végenincs sorának deviáns göngyszemei. (zene)
Biztos észrevettük már, hogy a filmesek, a könyvesek, a horrorrajongók, és úgy egyáltalán mindenki képtelen megunni a karóbahúzó gróf vampirizált történetét. Nap mint nap dobnak piacra alkotásokat, amikben említésre kerül a neve, akár fő- akár mellékszerepben,és az embereket érdekli. Termékek és programok, látványosságok és beöltözős bulik forognak körülötte. Több mint kétszáz év telt el Bram Stoker (napjainkban meglehetősen unalmasnak számító) regénye óta, és a figura egyszerűen képtelen kimenni a divatból.
Annak ellenére, hogy a többségünknek már fogalma sincs, mi van abban a könyvben, és a Gary Oldman-féle erősen megtupírozott alakítás az egyik legautentikusabb adaptáció.
Megfogták már a sztori végét akciófilmes, vámpír-erotikus, kosztümös-misztikus, és bizarr-frankensteines oldalról is. Kár lenne megkísérelni, hogy minősítsük mi célból és milyen sikerrel helyezik őt posztapokaliptikus vagy épp japán gimnazista közegbe. Egyvalami biztos: ahogy a feldolgozások végtelen története gördül előre, úgy távolodunk el egyre jobban az eredeti koncepciótól.
De nem akarok kiselőadást tartani a "vampirizmus ábrázolása" témkörből. Helyette inkább egy egészen kis, kiragadott szeletére koncentrálnék. Ez pedig a Dracula Musicalek.
Aki ezt a filmet rendezte (Lekoppintva) az valószínűleg együtt érzett velem a témát illetően. Mert már tényleg csak a bábverzió hiányzik.
De viccet félretéve, menjünk végig a szerintem legfigyelemreméltóbb eseteken!
Broadway, 2001: Dracula, the Musical
Velős címmel, és nagyjából hagyományos megközelítéssel próbálják komolyan venni magukat, bár alapvetően a horror és a musical együtt csak ritkán tudja kiváltani az alkotók által kívánt hatást. Egész egyszerűen mert a koncepció annyira ellentétes elemekkel operál.
Persze érvelhetünk azzal is, hogy a Dracula-legenda mára elvesztette borzongató mivoltát. Nem több mint egy szép, borongós szerelmi mese.
Ha így tekintünk rá, akkor tökéletesen sikerült a megzenésítés. Hogy szükség volt-e rá, sosem fog kiderülni (lassan már tizenöt éve fut, így megérni biztos megérte). A fenti Master's Song miatt, mindenesetre, én áldom a létezését. Ez egy olyan pillanat, amivel letesz valami... ha nem is újat, de többet.... a legenda asztalára.
Entre l'amour et la Mort (francia Kanada, 2005)
Mielőtt ezt megmagyarázom, egy rövidke bevezetőt kell tartanom a musicalekről és a franciákról. A franciák élnek-halnak a musicalekért. Eredmény: ezeknek a daraboknak központi szerep jut a bagettevők kultúrájában. A feltörekvő sztárok gyakran aratják le musicalben első sikereiket miután megnyertek egy tehetségkutatót. Akárhogy került be az ember egy musicalbe, biztosak lehetünk benne, hogy amit kiturnézták vele magukat, a főszereplőktől további szóló-albumokat várhatunk. A francia music TV-k öntik magukból a musical-klippeket: egy musicalhez akár több dalból is készülhet klip. Ezek aztán elsöprő pop-slágerekké válnak.
A francia musicalek nem hasonlítanak a világ többi musicalére. Önálló műfajt képviselnek, ami zeneileg alig különül el a pop-rock kultúra éppen aktuális hullámaitól.
Ha beletekergetünk a fent látható, komplett előadásba, megláthatjuk, hogy még ezt is komolyan vették. Több-kevesebb sikerrel. A továbbiakban viszont nyomon követhetjük, hová fajult a dolog.
L'amour plus fort que la mort (Franciaország, 2011.)
Ez már a popverzió. Az illetékesek rockoperának is nevezték, de tulajdonképpen semmi más rock nincs benne mint a glam-jelmezek. Esetleg, talán, poprock. És a klip mindent elárul a néhány éve, körülötte tomboló tini-cirkuszról. (Figyelitek az "ötletes" címadást? Az első francia verzió, tolmácsolom: Szerelem és halál közt. Ez itt: A szerelem legyőzi halált.)
Drakula musical (Magyarország, 2007)
Csak hogy széphazánk (meg közvetve Drakuláé) se maradjon ki a szórásból, kénytelen vagyok megemlíteni ezt a számomra leginkább Vámpírok Báljára hajazó alkotást. A magam részéről leginkább paródiaként tudom értelmezni, bár őszintén szólva sosem jöttem rá, hogy a rám gyakorolt hatása egyezik-e azzal, amit ki óhajtott váltani. A musicaleknél nehéz megmondani, hol válik el a szórakoztató elemek használata a műfajként funkcionáló komikumtól.
Jó hír az érdeklődőknek, hogy a komplett előadások megtekinthetőek a youtube-on, illetve, hogy a belőlük készült albumok is elérhetőek.
Ami engem illet, sosem fogok rájönni, szeretem-e ezeket. De az bizots, hogy érdekel mikor mit hoz ki Drakulából a rendezői képzelet.
Ezen az oldalon ajánlásokat, kritikákat, egyéb agymenéseket találsz, főleg könyvekkel, zenékkel, filmekkel kapcsolatban. Céljuk semmi több, mint színekkel gazdagítani a "nyájas olvasó" élményeinek palettáját. Hátha olyat mutat, amivel magától nem találkozna, pedig tetszene.
FIGYELMEZTETÉS
A blog a tolerancia és elfogadás szellemében feszegethet bizonyos, tabunak számítótémákat. Így lehet, hogy olyasmivel fogsz találkozni, amit nem szeretsz, amivel nem értesz egyet, itt mégsem helytelenítő hangnemben olvashatsz róluk. Amennyiben ezt nem vagy hajlandó tiszteletben tartani, illetve, csak felhúznád magad rajta, mert képtelen vagy civilzáltanelmenni a nézetkülönbségek mellett - kérlek, fordulj meg, rá se nézz, ne próbálj senkit és semmit pocskondiázni, mert a hozzászólásod azonnal törlésre kerül -> energiapazarlás, semmi több. Tiszteljük meg egymást a kultúrált viselkedéssel.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó