Secret Diary of a Call Girl néven fut ez a bizonyos mértékig csajosnak mondható, de egyáltalán nem rózsaszín sorozat, ami egy hasonló című könyv nyomán készült. Alapja igaz történet, a főszereplő blogja, később regénye (nyugaton egész bulvár-rejtéllyé fajult). 

In medias res vetjük bele magunkat a londoni éjszakába, ahol a prostituáltak számos alfaja megtalálható, olcsóbbaktól a drágábbakig. Ki az utcán, ki éttermekben, ki előkelő szállodákban vadászik, de az elvarázsolt piramis csúcsán az escort lány áll. Nem kényszer alatt dolgozik, nem verik meg, nem nyomnak bele drogokat, hogy aztán sakkban tarthassák. Maga válogatja meg a klienseit, iszonyatosan drága, és a tarifájából sok megy a saját zsebébe. 

Közéjük tartozik főhősnőnk, Hannah, aki a Belle de Jour művésznév alatt hirdeti magát. Egy ügynökségnek dolgozik, akik a lakására irányítják tehetős ügyfeleit. A lakása ketté van osztva, az egyik térfélen Hannah, a másikon Belle lakik. Nagyon fontos ugyanis, hogy ne keverje a magánéletet a munkával.

Belle bevezet minket a szakma apró fogásaiba, és a kuncsaftokkal felmerülő problémákba egyaránt. Elkísérjük az ügynökéhez, a szex shopba, de azt is megtudjuk, mi van az éjjeliszekrényében, a fürdőszobájában, vagy épp a táskájában, ha mégis ő megy házhoz, és magával kell vinnie a kelléktárát.

Belle nem buta lány, viszont saját bevallása szerint szereti a pénzt, a szexet, és túl lusta hozzá, hogy bármi tartalmasabbat csináljon. Diplomás, művelt és stílusos, mindenki, aki Hannah-ként ismeri, abban a hitben él, hogy jogi asszisztensként dolgozik.

Az első, csillogó panoráma után viszont rá kell ébrendünk, hogy nem minden olyan felhőten, amilyennek hősnőnk láttatni próbálja. Belle vezetésével nem csak az éji pillangók misztikus tündöklésébe kóstolhatunk bele. A könnyen jött jólét néha nem is annyira gondtalan. Az évadok során vele együtt szembesülünk az általa választott életstílus hátrányaival, a nyilvánvaló előnyök mellett. Nyomon követhetjük hogyan hazudik a családjának, hogyan viseli, ahogy rendes kishúga családot alapít, hogyan tesz bátortalan kísérleteket a barátkozásra, és hogyan válik nyilvánvalóvá, hogy minden kísérlet eleve elvetélt. Miért nem tud barátkozni "civilekkel", és miért nem a kollégáival? Miért nem mer érzelmi kötődést kialakítani, akár férfiakkal, akár nőkkel? Miért nem tud randevúzni? És miért választja el fal még az egyetlen barátjától is, akibe szerelmes lenne, ha merne? Mit érez amikor még ő, a legjobb barát is megállapodik? Belle mélységesen magányos, és vannak szituációk, amikor sem a csillogás, sem a pénz nem boldogít. Az évadok során nyomon követhetjük, mi történik, mikor megszegi a saját, szigorú szabályait, és mik lesz ennek a következményei. Figyelemmel kísérhetjük, hogyan rivalizál "kollégáival", hogy kezd mentorálni egy másik, "pályakezdő" lányt, hogyan rémül meg a saját öregedésétől, hogyan próbál feljebb lépni a prostituáltak ranglétráján, és hogyan fásul bele a saját sikereibe. Megismerkedhetünk az útja kezdetével, átélhetjük a szemén át, hogyan válik fészekfeldúlóvá, vagy épp hogyan kóstol bele egy számára idegen szexuális szubkultúrába csak azért, hogy kielégítse a törzsvendége igényeit?

A Call gril naplója nem olyanoknak való, akik nem bírják az orgia-jeleneteket, viszont azoknak sem, akik csak ezért akarnák vlgignézni. Talán figyelemfelkeltő, de jóval több van benne, mint a sablon marketing ami mindent és bármit szexszel akar eladni.

Az egész történet kettőségét jól példázza egy mondat, amit Belle/Hannah szokott mondogatni, zárkózottságát mentegetve. "I'm a private person." A "private" érthető távolságtartónak, és úgymond VIP-nak is. Ebből kiindulva, minden felmerülő élethelyzetben máshogy lehetséges értelmezni.