2014-es megjelenése után több díjra is jelölték a produkciót. Mielőtt tovább lépnénk, nézzük meg együtt! :)

"Te mit gondolsz erről?" - érkezett a kérdés, amikor orrom alá tolták a linket. És itt hangsúlyoznám, nem az volt a burkolt cézás hogy "Te mit gondolsz a transszexualitásról?", azt már rég tudta az illető.

És most is az első kérdésre válaszolok.

Először is, ez a könnyű anticipáció (megjóslás) köre volt a számomra, mert valahogy már azelőtt fél perccel láttam a fejleményeket, hogy tényleg bekövetkeztek. 

Triviális jelenettel nyitunk, egyikével a mindennapos problémáknak, amivel nyilván szembesülni kell ebben a helyzetben . Hisz aki nincs kihegyezve rá, szinte észre sem veszi, mennyire begyűrűznek a legapróbb részletekbe is a nemi különbségek (nem biológiai, hanem társadalmi értelemben értem itt). 

Mert hiszen, a ruházkodás első sorban konvenció. Milyen vaskalapos és mégis milyen gyakori hozzáállás az, a női farmer századában, hogy a lányok ünneplőjéhez feltétlenül szoknya tartozik? Véleményem szerint kevésbé megalázó egy ünneplőnadrág, ami lehet hogy nőiesen áll egy nőn, de mégsem konkrét lányruha, inkább uniszex. Mert nadrágot egyébként, hétköznaponta bárki hord. 

Aki nincs a tudatában, milyen jelentőséggel bírhat ez sokak számára, azt persze arculcsapásként érheti a felismerés, hogy "Jé tényleg. Nekik már ez is gondot jelent." Valahol zseniális, hogy épp az élet legtermészetesnek véltebb apróságaival indít... a továbbiakban nem érinti őket, de ez egy elég erős indiktor, utal sok más, hasonló jellegű nehézségre is.

"Légy csinos!" Az emberek, tapasztalataim szerint akkor a legsugárzóbbak, amikor boldogok. Senki nem ragyog, amikor épp megalázzák, és ilyen helyzetben még egy tündöklő báli ruha is roppant megalázó lehet. Sőt, talán épp az a legrosszabb minden eshetőség közül. A leghangsúlyosabban NŐI szépség. Amit férfi létére fel kell vennie. És senki nem látja, hogy nem illik rá. Még annál is rosszabb... olyan férfinak lenni, akin a báli ruha jobban áll? De ne ugorjunk nagyon bele az empatizálásba, innentől folytassa mindenki önállóan, ha szeretné! Csak egy kérdésem van: miért nem öltözhet mindenki annak, amiként a legjobban érzi magát? Nem csak férfinak vagy nőnek, biológiától függetlenül. Hippinek, punknak, barbie babának.... kék unikornisnak, ha az neki az igazi. Jobb vagy rosszabb ember leszel a szettedtől? Az öltözékkel nem csak önkifejezni, de hazudni, tagadni is lehet. Hazugságban élni... nem a legörömtelibb. 

S jő, a fásli. Csak kiemeli, hogy mennyire reménytelen és esélytelen a helyzet. Úgy néz ki mint egy béna top. Újabb, teljesen általános pillanatoknak lehetünk tanúi a szülői értetlenség, meg a kamaszos menekülés megfigyelése közben. Merthogy ez lejátszódhatna bármi kapcsán, amit a szülő nem ért. Az már az adott szituáció tragédiája, hogy nem valami általános problémáról van szó, amit ki lehetne nőni. 

Ezzel el is érkezünk a film valóságos Hősének, Simonnak a lakásához, aki felnyrt hajjal és baltaarcal feszít ugyan egész végig a filmben, ettől függetlenül a karakter megértése, lojalitása, és támogató jelenléte mindent de mindent visz. Mindenkinek ilyen legjobb barát kéne. Tényleg. A világ legpozitívabb dolga a szememben, hogy Emilnek szólítja, és nem próbálja meg a logika által vezetve "kompromisszumokra" rábeszélni. Egyszerűen csak felfogja, tudomásul veszi, és természetesként kezeli az öccse állapotát.

Megérkezünk a nyilván legdrámaibbnak szánt percekhez, egyben a leglátványosabb "tünethez". Emil levágja a haját. Szerintem ez egyáltalán nem életszerű. Miért épp most? Aki nap mint nap úgy él, mint ő, nap mint nap megéli ezeket a konfliktusokat. Bármily elképzelhetetlenül nyomasztóak, kínzóak és bonyolultak, a mindennapos megterhelés részei. Következésképpen hozzá van edződve. Bármikor megtehette volna, ez meg inkább egy általános szituációnak tűnik. Ha akárhányszor történik valami, ami az orra alá dörgöli a nyomorát, nekimenne a fejének hajnyírógéppel, mint Britney, fejbőre nem maradna. De persze, természetesen dramaturgiaiilag szükség van erre, értjük. Be kell mutatni a coming out minden lényegesebb fázisát. Ez egy coming out története. Szükség van hajnyírós jelenetre, és ha csak negyed órád van arra, hogy minden megtörténjen, akkor mindennek gyors egymásutánban kell történni, sűrítve.

És jön a vacsi! Nos, ez az ügyintézés buta módja. Oké, hogy Emil most bebizonyítja, komolyan beszél, igen, beleszarik anyuci drágalátos konvencióiba, de a vendégeknek SEMMI közük az ő konfliktusukhoz. Kár mindenkit kínos helyzetbe hozni. 

Anyut is kár kínos helyzetbe hozni. Nem akar ő rosszat, csak nem tud másképp gondolkodni, mint ahogy tud. Az mondjuk csúf, hogy azt hazudja, Emil beteg volt. Mert szégyelli.... Ha marha dühös lennék is a gyerekemre, azért kiállnék mellette, és majd négyszemköt elrakom, ha úgy érzem, erre van szükség. De ez már megint a farmer százada-dolog. Nem értem, miért kell szégyent érezni egy rövid haj felett. Sok lány-lánynak is van. 

Egyszerűen TUDTAM, hogy azt fogja válaszolni a "mi a betegséged?"-re, "transszexuális".  Bár ez valahol elhibázott üzenetet hordoz, ez NEM betegség. Ha az lenne, legalább lenne esély gyógyulni. Gondolom én. Nameg a betegség kialakul, ez meg csak van. Mint a heteroság. Mindig azon gondolkodom, amikor magukat okosnak képzelő emberek vitatkoznak, mi lehet a homoszexualitás oka, hogy azt vajon miért nem fejtegetik ugyanígy, a heteroság oka micsoda? (Nem, a transszexualitás önmagában nem homoszexualitás. Elkalandoztam.)

Majd jön a vendég lánya. Nem sikerül eldöntenem,művészien öncélú őszinteséget, vagy döbbenetes és ritka bölcsességet mutat-e épp?

Végül leszáll a rózsaszín csillámpóni az égből, és egy elnagyolt vita, majd egy összecsapott befejezés keretei között happy endet kapunk. A gondolatok sűrítését persze itt is a rövidfilm műfaja indokolja így egyáltalán nem kötünk bele. Teljesen valószínűtlen, hogy az anyuka öt perc alatt megértse, átérezze, elfogadja a helyztet, és még arra is rájöjjön a korábbi teljes homály után ilyen rövid idővel, hogy mit kéne csinálnia. De tény ami tény, álomreakciót mutat be azzal a nyakkendővel. Szóval ez színtiszta fikció, viszont pozitív példát ad.

Összegzés: Műfajából adódóan ez a film nem a lehető legokosabb, de nem is buta. Kihozta a témából azt, amit negyed óra alatt ki lehetett, és segít tévhitek nélkül beültetni a köztudatba a probléma lényegét. PLUSZ ad egy pozitív mintát a helyzet kezelésére, ami Simon figurájában, és az anyuka végső gesztusában nyilvánul meg. 

Az már más kérdés, hogy minimum még egy negyed óra kéne hozzá arról, mi történik, ha az ember coming out-ol, és nem minden úgy sül el, mint a mesében. Nem hozza meg a holywoodi megváltást, viszont csőstől jön a baj. Meghurcolják, kirakják otthonról, megtagadják, ha kiskorú esetleg intézetbe küldik... vagy, ha felnőtt és megpróbál neki tetsző életet élni, találjon munkát gyakorlatilag transzvesztitaként. Sőt, találjon PÁRT. Ha a lányokat szereti, és fiúnak öltözik, attól még nem minden lány fog örülni, ha kiderül, hogy biológiailag nem az. Ha a fiúkat szereti, a melegek attól még nem állank szóba vele, mert biológiailag nem az, és így éppúgy nem kell nekik, mint a hetro lányoknak. A hetero fiúknál is próbálkozhat, ők viszont hetero lányt akarnak, nem hetero lányt aki fiúnak tűnik. Sőt úgy is viselkedik, gondolkodik. Ha még el is fogadja, hog a barátnője "jelmezben jár", akkor is lánynak fogja látni és kezelni, elfogadván a maga "hóbortjaival". Mert ha többet látna a dologba, akkor már nem bírná ki mellette. Így viszont nem teheti boldoggá Emilt, legyen bármilyen perfekt boyfriend is.....

Egyperces csend.